Könyvfesztivál - nyomdász szemmel
2009. Április 23-26.

Az elmúlt tizenvalahány évben a legutolsó (tavaly éppen akkor külföldön voltam) kivételével mindegyik könyvfesztiválra kimentem és eljutottam arra a pontra, hogy - könyvszeretet ide, nyomdászat oda -, nem szenvedem tovább azt a lökdösődést, tülekedést, toporgást, nyomorgást, ami a kongresszusi központ szűk folyosóin könyvfesztivál címen zajlott.
Erre most olvasom, hogy már tavaly új helyszínen volt és megduplázódott a látogatók száma és a körülmények sokkal jobbak… stb. Na, akkor mégiscsak kimegyünk. Jelentem: a hír igaz. A Millenáris park környezete, az épülethez vezető úton felállított könyves sátrak, a kultúrált, tágas tér eleve jó benyomásokat keltett.
A Jövő Háza izgalmas belső terű nagy csarnoka különleges hangulatával, méreteivel, a látogatóbarát módon elrendezett belső standok, a galériák, a csigalépcsők, függőfolyosók, a sok különteremben, egyedi helyszínen rendezett események összessége nagyon pozitív élményt okozott. Az ez alkalomra megjelent könyvek neves hazai és külföldi szerzőinek helyszíni dedikálásához kígyózó sorok, felolvasások, beszélgetések, előadások, gyerekeknek szervezett különfoglalkozások, a barátságos, készséges házigazdák és nem utolsó sorban a rengeteg szép és érdekes KÖNYV együtt kellemes, bizsergetően jó érzést keltett.
Miután feltérképeztem és körbefotóztam a terepet, a harmadik körben célirányosan rázumoltam az engem érdeklő termékekre, úgy mint fotós könyvek, albumok, izgalmas bestsellerek és – négy unoka apropóján érdekelt lévén – a gyermekkönyvek. Több évtizedes foglalkozási ártalom következtében elsőre mindig a könyv fizikai, szakmai minősége, megjelenése izgat, aztán az impresszum (már, ha van). És csak utána a tartalom. Meg kell állapítani, hogy a könyvek minősége, kivitele az utóbbi időben látványosan javult. Míg a korábbi években több olyan is akadt, még a Könyvfesztiválon is, amely technológiai, szakmai hibák sokaságát hordozta, most kevés dologba tudtam belekötni.
Pedig szoktam… Ráadásul mostanában – ínséges megrendeléshiányos időkben – olyan szemmel is vizsgálódom, hogy: ezt mi szebben, legalább ilyen minőségben, gyorsabban is meg tudnánk csinálni, miért nem nálunk rendelik meg? A profittöbblet, amit a külföldi gyártatással el lehet érni, arányban áll-e az így munka nélkülivé váló magyar nyomdászok, beszállítók számával, akik az amúgy is válságos időben nem könyvet fognak vásárolni, a munka nélkül maradó magyar nyomdai és kapcsolódó vállalkozások tönkremenvén, elbocsátott dolgozóik sem fognak könyvet vásárolni…
De nem akarok (könyv)ünneprontó lenni, a Könyvfesztivál végre igazán méltó és különleges helyet talált, a könyvek jók, szépek és… kicsit drágák, s mint tudjuk, ebből csak 10-20% a nyomdai költség…
Reméljük jövőre is lesz mit (könyv)ünnepelni.

L.L. – egy könyvbarát nyomdász