Cserediák program

pnymeCserediák program a pozsonyi Zdruľená Stredná ©kola Polygrafická és a budapesti Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola, Szakiskola és Kollégium nyomdaipari tanulói részvételével, 2008. március 3- március 14.

A budapesti iskolából hat tanuló utazott Pozsonyba, míg a pozsonyi iskolából 6 tanuló jött a mi iskolánkba.

Pozsonyban tanulóink megismerkedtek az iskolával, az ottani tanítási szokásokkal. Az iskolában nagy hangsúlyt helyeznek a művészeti képzésre, egyedi, önálló munkák készítésére. Litográfiákat, linóleummetszeteket készítenek és nyomtatnak.
Nagyon tetszett az iskolában berendezett múzeum. Tanulóink éltek a lehetőséggel, és a fa- és ólombetűkből mindenki kiszedte a nevét.
Lehetőségük volt elmenni a Purgina Nyomdába. Ez egy címkegyártó üzem. A legkorszerűbb technológiákkal ofszet, szita, flexo, fólianyomó (aranyozó) és stancoló egységekkel készülnek az igen színvonalas címkék. Minden tanuló kapott mintagyűjteményt. Természetesen arra is volt idő, hogy megismerkedjenek Pozsony nevezetességeivel.

Március 3-án indult el az iskolánkból 5 diák Pozsonyba, ahol szeretettel fogadtak minket a helyi tanárok és a kollégisták. Első nap elszállásoltak minket, és beavattak a helyi szokásokba (étkezés, közlekedés,
vásárlás stb.).
Második nap körbevezettek minket az iskola épületében, ahol a körülmények hasonlatosak a Tolnai utcáéhoz.
Harmadik nap megtekinthettük a szlovák diákok munkáit, amit a gyakorlati tanárokkal összehasonlítottunk a mi munkáinkkal. Voltak szakmai nézetkülönbségek, például ott nagyobb hangsúlyt fektetnek a képi kidolgozásra, viszont elhanyagolják a tipográfiai esztétikát. Este a kollégium lakóival tartottunk közös sportnapot, ahol sakkoztunk. (Simon nyert nekünk két nagy tábla csokit.)
Negyedik nap megismerkedtünk a Flash webszerkesztő program alapjaival. Délután meglátogattuk a Bibiana múzeumot, ahol megtekinthettünk egy magyar baba kiállítást.
Köszönjük!
Pénteken a kollégisták hazautaztak, így egyedül maradtunk a hétvégére. Vasárnap önkéntesen felballagtunk a pozsonyi várba, és megkóstoltuk a szlovák gasztronómia remekeit (sztrapacska, knédli, káposztaleves).

A szlovák tanulók és két kísérő tanáruk szórakoztatásáról iskolánk egy tanára és hat diákja gondoskodott.
A gyakorlati képzésünkben részt vettek a külföldi diákok, és feladatként egy éppen aktuális pályázat elkészítését adtuk ki nekik. Meglepőnek, de ugyanakkor különlegesnek tartották a versenykiírást,
ahol három témakör közül kellett választani, kaptak hozzá öt darab idézetet, amit az általuk tervezett kiadványon meg is kellett jeleníteniük.
Nagy hangsúlyt fektettünk a délutáni és esti programokra, minden látványosságot igyekeztünk megmutatni nekik. A sikeres vendéglátást mi sem bizonyítja jobban, mint az a pozitív kritika, hogy "most már tudják, milyen az híres magyar vendégszeretet". Ehhez természetesen az iskolánk is nagyban hozzájárult, hiszen a bérletük, illetve a programok költségének nagyobb hányadát mi álltuk. Ez jó döntésnek bizonyult, mivel a szlovák diákok különböző életkörülmények között élnek otthon - ezért más-más "fedezettel" jöttek Magyarországra -, így viszont egyforma ellátásban, élményekben volt részük.