Huszár Gál szobrának avatása
2006. Június. 1. Debrecen

Dr. Dankó Imre beszéde:

"A debreceni nyomda fennállásának 445. évfordulójára emlékezünk! S mi több, az 1561-ben alapított debreceni nyomda mindmáig való folyamatos működését is ünnepeljük! De túl ezen a nagyon is fontos helyi érdekeltségen, az egyetemes magyar kultúra ünnepéről is van szó. Nyomdánkat a valahol Zala vármegyében, az Őrségben 1500-1510 körül született és  valószínűen Győrben Pozsonyban és Bécsben tanult, eredetileg római katolikus pap, alapította. Minthogy az egyre j obban terjedő protestáns tanokkal rokonszenvezett és rokonszenvét egyáltalán nem rejtette véka alá, amivel kihívta maga ellen az akkoriban induló, a korai ellenreformáció vezéralakjának Oláh Miklós esztergomi érseknek a haragját. 1554 - ben az állandósult és mindinkább veszélyessé való zaklatások elől Óvárra, I. Ferdinánd király fiának, Miksa főhercegnek a birtokára menekült, ott választotta papj ává a reformálódó gyülekezet.

A Habsburgok közül II. Lajos felesége Mária királynő és Miksa főherceg sokáig rokonszenvvel kísérték a protestantizmus kibontakozását, sőt pártfogolták is valamelyest. Huszár Gál j ó helyre menekült Óvárra, ahol védelmet talált és megmutathatta erényeit: nemcsak nagyhírű szónok, igehirdető volt, hanem tudós, jó vitázó is. 1555 pünkösdjén, tehát most 451 éve, az , akkor már protestáns Huszár Gál Ovárott vitát rendezett és állott a győri és a pozsonyi káptalan tagjaival. Gondja volt arra is, hogy 1556-ban iskolát alapítson Óvárott, de a  legfontosabb talán az volt, hogy átj árt Bécsbe és az akkor ott működő, majd a magyar nyomdászatban is, sőt debreceni nyomdászatban is nagy munkát végző Hoffhalter Rafael nyomdászmesternél kitanulta a nyomdászmesterséget. Hamarosan nyomdát vásárolt Bécsben és ahogy Miksa főhercegnek, Óvár földesurának első munkája ajánlásában írta: "Felségednek városkájában, Óvárban, a legnagyobb gonddal és költséggel nyomdát állítottam fel."
Ugy tűnt, hogy Huszár Ovárott berendezkedhet, kifejlesztheti nyomdáj át, amelyet eleve, tudatosan a reformáció eszméinek terjesztése szolgálatába kívánt állítani. Az ellenreformáció s lehetséges, hogy Huszár személyes ellenségei sem nyughattak és ezúttal már egyenesen a királynál, Ferdinándnál vádolták be eretnekség, az eretnekiratok kinyomtatása, megjelentetése, terjesztése miatt. Kénytelen volt továbbmenekülni. Kassára ment, ÉK Magyarország legfontosabb városába, a Kassai Főkapitány Székhelyére. Magával vitte nyomdáját is és kedvező körülmények között  -ami azt is jelentette, hogy a kassaiak nagy várakozással fogadták és hamarosan megszerették, ragaszkodtak hozzá-....elkezdett a nyomdászattal is foglalkozni.
Ellenségei népszerűségén még jobban feldühödtek és azon mesterkedtek, hogy börtönbe juttassák. Erre hamarosan sor is került a kassai főkapitány elfogatta, börtönbe vetette, bár a kassaiak mindent megtettek szeretett papjukért. Félő volt, hogy Kassáról Egerbe szállítják (a miről az a hír járta, hogy irgalmatlan ellenreformációs központ és eretnek rabjaikkal különösen kegyetlenül bánnak) és ott kell majd raboskodnia. Kiszabadítására tett minden vállalkozás kudarcot vallott, amikor is a véletlennek köszönhetően 1560 december 27-én sikerült megszöknie. Kassán nem maradhatott, hanem a kassaiak segítségével Debrecenbe menekült. Városunkban örömmel fogadták, maga Méliusz is, aki azonban élvén a gyanúperrel, hogy Huszár nem az általa képviselt, terjesztett és 1567-ben, a február 24-26-án tartott Debreceni Zsinaton kanonizált is (a II. Helvét hitvallás alapján kiépített kálvini irányzat,  kálvinista vagy helvét hitvallású református) irányzat híve, lelkészi teendőket nem bízott rá, tevékenységét a nyomdászatra korlátozta. A jó kassaiak, akik Huszár Kassára szállított nyomdáját elrejtették és gondosan megőrizték, hamarosan utána küldték Debrecenbe. Huszár gyorsan felállította nyomdáj át, megfelelő segítőtársakat is talált és rövid idő múltán munkába is fogott. Első kiadványa Méliusz Juhász Péter A Krisztus közbenjárásáról való prédikációk című könyvecske volt, 1561-ben (A Christus Közbejárásárol való predicacioc, mellyeket Melivs Peter a Döbrötzöni Lelki Pasztor irt. Döbrötzönbe nyomtattá c M. D. LXI.).

Huszár Gál életével és munkásságával és benne a debreceni évekkel is Bod Péteról fogva sokan foglalkoztak, hogy csak a legnevesebbeket említsük Szabó Károlyra, Szilády Áronra, Zoványi Jenőre, Horváth Jánosra, Révész Imrére, Incze Gáborra, Benda Kálmánra, Varjas Bélára, Nagy Barnára, Nemeskürty Istvánra, Klaniczay Tíborra hívom fel a figyelmet. Közülük kiemelkedik a Benda Kálmán-féle úgynevezett  "négyszázéves" nyomdatörténet, ami 1961-ben az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Benda monográfiáj ában széleskörű levéltári kutatásaira alapozottan részletesen beszámolt Huszár Gál nyomdájáról, az ország akkori állapotáról, Debrecen sajátos viszonyairól, Méliusz személyiségéről és szerepéről, illetve a Huszár Gál és Méliusz közti viszonyról.
Ami nem volt valami jó; Huszár Gál . inkább szelíd, a bajok, veszélyek elől inkább kitérő, békés természetű, ugyanakkor elveiben kitartó, haj líthatatlan, rendkívül tevékeny, sokat dolgozó, a munkát mindenek elé-vagy fölé helyező konok ember volt. Huszár Gál Méliusszal egy, ám nagyon fontos téren találkozott: mindketten meg voltak győződve a nyomdászat, illetőleg ma azt mondanánk, hogy a sajtó, napjainkban eléggé kibővítve, a média rendkívüli jelentőségében, alig felmérhető hatásában. Sokféle vélemény ismeretes arról is, hogy Huszár Gál miért ment el Debrecenből.
A tapintatosabb szerzők azt mondjak, hogy Huszár nem érezte jól magát Debrecenben, szó esett arról is, hogy nem nagyon fért össze Méliusszal, hogy nem tudta elviselni Méliusz fölöttébb ambiciózus, agresszív természetét, a rendkívül jó, fejlett, eredményes szervező irányító készségének állandó és mindenütt való jelenlétét. Legutóbb felmerült olyan vélemény is, hogy Huszár Gál a hitújítás gyors lendületében voltaképpen megmaradt evangélikusnak, a Luther véleményén, míg Méliusz, ahogy már volt is róla szó, a kálvinizmus híve, a kálvinista (református) vallás nagy-nagy erőssége, a református egyház szervezője, hosszú időn át irányítója volt, azaz Huszár Gál egy bizonyos ponton túl nem is maradhatott Debrecenben. A nyomdatörténet szempontjából igen fontos mozzanata Huszár Gál távozásának, hogy nyomda a működőképes felét Debrecenben hagyta; mindmáig vitatott kérdés, hogy a város megvette-e az itthagyott nyomdarészt, vagy sem.

Egy biztos: a Huszár Gál-féle nyomda fele Debrecen városáé lett, évszázadokon át városi nyomdaként működött. Itt egy, a XVI-XVII. század belső viszonyaiban való tájékozatlanság, a régmúlt viszonyaiban napjaink igényeit, módszereit,  eredményeit keresve fogalmi zavarba estünk. Csak röviden: Debrecenben, a város értékes földrajzi helyzete, jómódú, többségében kereskedelme-vásárai révén világot látott parasztpolgári, vagy jobban mondva mezővárosi polgársága a XVI-XVII. század folyamán keresztyén respublikát alkotott és éppen Huszár Gál szerint is Magyarország és Erdély világosító lámpása volt. A város teljes mértékben egy volt az egyházzal, a református egyházzal, de a domináns struktúra a város, a városi önkormányzat, a városi magisztrátus volt, élén a mindenkori, nagy hatalommal bíró főbíróval.
Ez esetünkben, Méliusz szereplése, a nagy reformátor mindenhatósága idején is így volt. Így aztán nem is beszélhetünk arról, hogy a debreceni nyomda városi vagy egyházi nyomda volt-e? A Debreceni nyomda egyszerre volt városi és egyházi intézmény, ez utóbbi olyan formán, hogy az eszmei vezetést, iránymutatást ellátó egyház is a városé volt. De tekintsünk végig Huszár Gál életén. 1562-ben Debrecenből Komáromba ment., de nem sokat időzött a jeles városban, mert egy  ellene kiadott elfogatóparancs elől már 1563 legelején merészen továbbállt. Méghozzá Nagyszombatba ment, az ottani gyülekezet papjának választotta, ahogy egy régebbi életrajzában írták: "Nagyszombatba ment és ott a "papságot vitte".
Nem sokáig, mert egy személyére szóló királyi parancs elűzte a városból 1565 első napjaiban. Nagyszombatban ugyanúgy, mint. Komáromban sem tudott nyomdászattal foglalkozni. Mint ahogy a Nagyszombatból való kiűzését követő két-három évben (1565 1568) sem, amikor még tartózkodási helyeiről sem igen tudunk. Eklézsia nélkül maradt s minden bizonnyal azon fáradozott, hogy valamiféle megfelelő helyhez jusson. Valamikor, 1568 körül sikerült is neki a befolyásos Forgách-család udvari papjává lenni, Komj átin.

Ide vitette nyomdáját és hozzálátott a nyomdászathoz is. Nyomdászatának ezt a szakaszát a könyvészet Huszár "komj áti korszak"-ának nevezi. Keze alól neves munkák kerültek ki, közülük azonban csak kettőt említek. 1573-ban adta ki a nagy reformátor barát, Bornemissza Péter  semptei lelkész egyházi beszédeit. 1574-ben pedig saját Énekes könyvét készítette el. Komj átin is csak két évet töltött. ezúttal nem üldözői elől menekült, hanem öregedve, kissé bele is fáradva a sok futásba, nagyobb, központi szerepkört játszó, vagy játszani kezdő, tehát biztonságosabb, nyugodtabb eklézsiába vágyott. Boldogító szerencséjére, törekvéseinek megfelelően 1574-ben az akkor virág korát élő pápai református egyház papjává választotta.
Pápára költözött és magával vitte nyomdáját is. Pápán nem sokáig működhetett, mert 1575. október 23-án elhunyt. Nyomdáját fia s a pápai lelkészi állásban is utóda Huszár Dávid örökölte, aki 1577-ben kinyomatta a Heidelbergi Káté magyar fordítását (a fordítást maga végezte). Ez az első eddig ismert könyv, amely az (első) pápai nyomdából kikerült (Pápán nyomtatott. Bőjt első hónac 13. napjain. Anno MDLXXVII.). Még ugyanezen évben nyomtatta ki Huszár Dávid a hercegszőllősi zsinat artikulusait latin és magyar nyelven. A pápai iskolatörténetek mindegyikében tárgyalták a Főiskolai Nyomda történetét.  . Altalmos megállapításként az szerepel minden iskolatörténetben, hogy: "E nyomda ősét Huszár Gál református lelkész hozta magával Pápára, amikor 1574-ben ott lelkésszé választották." Huszár Gál Pápán talált nyugalomra, olyan értelemben is, hogy ott is halt meg és ott is temették el tisztességgel.

Eddig tartott Huszár Gál életének és munkásságának rövid, inkább a nyomdászat irányába elmélyülő summázata. Debrecenben Huszár Gálnak ezzel a most leleplezendő mellszoborral együtt két köztéri szobra lesz. Az első szobrot a Debreceni Egyetem központi épülete előtti park nyugati oldalának a sövényrekeszes parkkerítés végén találhatjuk. Ohmann Béla egészalakos, magas talapzatra helyezett Huszár Gál szobrát két másik társával együtt (Pásztor János: Szenczi Molnár Albert; Kisfaludy Stróbl Zsigmond: Komáromi Csipkés György) 1938-ban állították fel, a már 1934-ben felállított Méliusz Juhász Péter szobra (Füredi Richard alkotása) mellé. A Huszár Gál szobrára kiírt pályázaton Medgyessy Ferenc is részt vett. Medgyessy,  tekintve, hogy Huszár Gálról semmiféle kép, rajz, metszet nem maradt fenn, úgy döntött, hogy egy XVI. századi nyomdászt, kezeiben egy nyomóduccal, mintáz meg. Egy domborművet is készített, amelyen ugyancsak egy nyomdász látható a nyomtatóprés használata közben.
Bármily jól sikerültek is Medgyessy munkái, bármily kifejező erővel ábrázolták is a"nyomdászt", és a XVI. századi nyomtatást, nem nyertek, mert nem emlékműj ellegű alkotásterveket készített, nem konkrét figurális szobrot, szoborterveket nyújtott be. Ez a két Medgyessy-féle pályamű a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található. A szobroknál, domborműveknél és az időközben készített-készíttetett grafikáknál, főleg rajzoknál sokkal jobban megőrizte Huszár Gál emlékét ez az immár 445 évet megért, egykori Városi Nyomda.
Ez a nyomda mindennél jobban, mélyebben és erőtelj esebben idézi fel bennünk Huszár Gál nagyszerű egyéniségének emlékét, életének példamutató nagyságát, munkásságának máig ható eredményességét. Többek között azzal is,  hogy az örökül hagyott és a hosszú-hosszú századok alatt nemcsak fenntartott, hanem tovább is fejlesztett debreceni nyomda vezetősége és munkatársai, az üzem fennállásának 445. évfordulójára elkészíttették Józsa Lajos szobrászművésszel - ezt az itt felállított Huszár Gál mellszobrot, amit nemcsak az Alföldi Nyomda Részvénytársaságnak, hanem Debrecen városának és kultúránk iránt érdeklődő minden embernek is.
Álljon itt ez a szobor figyelmeztetésül, jelezve, hogy a céltudatos, kitartóan végzett munka legyőz minden akadályt és végül is közösségén túl, egész nemzete javára szolgál.

Emlékezzünk Tisztelettel Nyomdaalapító Huszár Gálunkra, 445 éves nyomdánk munkájára s mindazokra, akiknek része volt abban, hogy ez a nyomda mintegy városunk jelképe, megérhette a mai napot, hogy megláthassuk benne a holnap és a holnap után biztató zálogát arra nézve, hogy nyomdánk a változó világban is fennmarad, tovább él, sőt fejlődik és a jövőben is Debrecen városa egyik éltető jelképe marad!